1903. december 17-én történelmi pillanatnak lehetett tanúja mindenki, aki aznap az észak-karolinai Kitty Hawkban tartózkodott: ekkor emelkedett levegőbe a történelem első repülőgépe, melyet egy amerikai testvérpár, Wilbur és Orville Wright épített meg, kitartó kísérletezések tapasztalatai alapján. Az első repülés során Orville 39 métert repült 12, Wilbur pedig 279 métert 59 másodperc alatt. A ma már megmosolyogtatónak tűnő számok mögött azonban hosszú évek rendkívül szívós munkája és olyan repülési alapelvek felismerése áll, melyek ma is használnak e területen.

A Wright-fivérek, akik az Ohio állambeli Daytonban nevelkedtek, bár nem szereztek mérnöki képesítést, kiváló műszaki érzéküknek köszönhetően kerékpárkészítéssel foglalkozó céget alapítottak, melynek jövedelméből fedezni tudták repülés iránti szenvedélyüket. Későbbi diadaluk titka – elszántságuk mellett – az volt, hogy kutatásaikat egészen az alapoktól kezdték, szisztematikusan végigelemezve a korábbi korszakok minden, repüléssel foglalkozó feltalálójának munkáját, így többek között az 1896-ban tragikusan elhunyt Otto Lilienthal tervrajzait és megfigyeléseit. Az így nyert kérdésfeltevéseiknek köszönhetően születtek meg olyan alapvetések, mint a háromtengelyű vezérlés gondolata, a „szárnyhajlítás” technikája, a repülőgép irányításának alapelvei, de nekik tulajdoníthatóan készült el az első légcsavar, más néven propeller is. A testvérek 1899-től kezdtek el a gyakorlatban is kísérletezni különféle légi járművekkel, elsőként a repülés úttörőjének számító Otto Lilienthal mérnök által is használt siklórepülőgép továbbfejlesztett változataival. 1900-ban, egy meteorológus barátjuk tanácsára tették át kísérletezéseik helyszínét Kitty Hawkba a folyamatos, erős szelek és a hely eldugottsága miatt, biztosítva, hogy repülőjük rejtve maradjon a versenytársak kíváncsi szemei elől. A Flyer I-re keresztelt első sikeres gépüket nem véletlenül hívják manapság Kitty Hawk néven is. Orville és Wilbur munkájában komoly segítséget jelentett alkalmazottjuk, Charles Taylor szakértelme, aki a légcsavar, illetőleg a szárny formájának kikísérletezésére szolgáló szélcsatorna megépítésében és az első léghűtéses, négyhengeres repülőgépmotor megalkotásában is segédkezett. Ez a motor sokkal jobb volt, mint a legtöbb, akkoriban gyártott ilyen jellegű szerkezet, egyszerre könnyű és erős ahhoz, hogy repülőgépben használják. A motorban használt lánc pedig – nem meglepő módon – egy biciklilánc volt…

A Wright-fivéreknek köszönhetően a közlekedés története új, diadalmas fejezettel gyarapodott. 1909-ben Louis Blériot francia mérnök már a La Manche csatorna 37 km-es távolságát szeli át, 1919-ben John William Alcock és Arthur. W. Brown elsőként száll át egyhuzamban az Atlanti-óceán felett. Ugyanezt a tettet egyedül hajtja végre 1927-ben Charles Lindbergh, Kingsfort Smith pedig a Csendes-óceánt repüli át 1928-ban. Ezek a sikerek nyitottak utat a modern polgári repülésnek.

Az első világháborúban ráadásul jelentős fejlődésen ment keresztül a technológia, a repülőgép kiforrott találmány lett. A háborúban kiselejtezett bombázókból megszülettek az első személyszállító repülőgépek. Kezdetekben az utazási körülmények igen zordak voltak: sok esetben az utasok a gép nyitott fedélzetén foglaltak helyet, vagy az egykori bombázók bombaterében.

A polgári közlekedés elindulásával együtt születtek meg az olyan nagy gyártók is, mint a brit de Havilland, az olasz Caproni, a francia Breguet, a német Junkers, Fokker és a többi neves gyártó, amelyek a későbbi piac meghatározó fejlesztői voltak, mint a Boeing és a Douglas. A világ első modern utasszállító repülőjét 1933-ban a Boeing cég készítette 247-es számmal. Monoplán elrendezésű, áramvonalas törzsét fémköpeny burkolta, futóművét pedig felszállás után a szárnyba vissza lehetett húzni. Légellenállása így annyira csökkent, hogy csaknem 300 km/h lett a csúcssebessége, vagyis gyorsabb volt, mint a kor legtöbb harci repülője, s utasait csaknem húsz óra alatt repítette át az Egyesült Államok felett. Az 1930-as évek végén a Pan American egy új repülő típust állított „csatasorba”: a Boeing 314-et, mely a Jumbo Jet megjelenéséig a „világ legnagyobb repülőgépe” címet viselte. Ezzel az új repülőcsónakkal a Pan Am 1939-ben beindította atlanti-óceáni járatát.

A második világháború hadászati célú kutatásai és fejlesztései újabb komoly hatást gyakoroltak a polgári légi közlekedésre. 1949-ben szállt fel az első sugárhajtású utasszállító repülőgép, az angol De Havilland Comet, melynek négy hajtóműve a szárnyba volt beépítve: ez a repülőgép a felére csökkentette a repülési időt; a szovjet Tu–144 utasszállító gép pedig a világon az első olyan gép volt, mely átlépte a hangsebességet, ezzel korának leggyorsabb utasszállítójává vált, megelőzve a Concorde-ot (1969). A Boeing 747, becenevén a „Jumbo Jet” az első széles-törzsű utasszállító repülőgéptípus volt. Fejlesztését a Boeing Commercial Airplanes kezdte meg, 1970-ben állt szolgálatba a Pan American és a TWA színeiben és 37 évig tartotta többek között az egy járaton ülő legnagyobb utaslétszám rekordját, melyet az Airbus A380-asa csak 2007-ben tudott felmúlni…

Következő cikkünkben visszatérünk majd a földre, hogy trolira ülve nosztalgiázzunk egy kicsit. Tartsanak akkor is velünk!