A zeppelin léghajó

Bizony, bizony! A német Zeppelin grófról elnevezett léghajót valójában nem ő, hanem egy Schwarz Dávid nevezetű, mára már elfeledett technikus találta fel. Hogy mégsem Schwarz, hanem a befolyásos német Ferdinand von Zeppelin lett a névadó, annak oka az, hogy a keszthelyi születésű Schwarz váratlanul elhunyt, mielőtt találmányát még szabadalmaztathatta volna. Zeppelin, aki szinte megszállottan érdeklődött a léghajók iránt, komoly fantáziát látott a merev szerkezetű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajóban, így Schwarz találmányát halála után megvásárolta annak özvegyétől, majd 1898-ba le is védette azt. E speciális léghajóknak legfontosabb jellemzője egyébként a hosszanti tartókból és gyűrűkből kialakított merev fémváz volt. E felépítés fő előnye, hogy sokkal nagyobb teher felemelésére és sokkal több és erősebb motor beépítésére alkalmas, mint a nem merev építésű léghajók.

A gróf 1899-ben el is kezdte az első ilyen léghajó építését. 1900-ban, a Bodeni-tó fölötti három sikeres repülést után olyannyira megnőtt az érdeklődés Zeppelin szabadalma iránt, hogy adományokból elkészülhetett a második darab is. Bár ez utóbbi 1908-ban végezetes balesetet szenvedett, érdekes módon ennek következménye nem a végső bukás lett, hanem egy újabb példátlan, 6 millió márka végösszegű adakozáshullám, melynek eredményeképp a gróf létrehozta a Zeppelin Léghajógyárat. A vállalat 1914-ig összesen 21 db léghajót gyártott le. A zeppelineket először katonai célokra kezdték el használni (az első világháború alatt bombázásokra és felderítésekre)  majd polgári használatra is. Bár a gróf 1917-ben elhunyt, utódja, Hugo Eckener vezetésével a polgári célokra épült zeppelinek ekkor kezdték el diadalútjukat. (Az első ilyen darab egyébként a még 1909-ben elkészült LZ6-os volt, melyből a DELAG, a világ első légiközlekedési vállalata összesen hét darabot vásárolt 1914-ig.)

Ráadásul a világhatalommá váló USA is felfigyelt a zeppelinekre, hamarosan már ők is gyártottak ilyen típusú közlekedési eszközöket, az elsőt ZR1 néven. Eckener ezután igyekezett rendelést szerezni a következő amerikai kormányozható léghajóra, méghozzá sikerrel. A Dr. Dürr főmérnök által konstruált LZ126 az addigi legtökéletesebb zeppelin léghajó volt, melynek 1924 októberi, Németországból az USA-ba történt landolása valóságos világszenzáció lett. A 8050 km-es utat a léghajó 81 óra 2 perc alatt tette meg, mindenféle fennakadás nélkül. Amerikában hatalmas tömegek ünnepelték lelkesen az érkezését, Calvin Colidge elnök pedig Eckenert és a személyzetet meghívta a Fehér Házba, ahol a zeppelint „a béke angyalának” nevezte. A zeppelinek a 20-as 30-as években élték aranykorukat, 1928-ban például elkészült a gróf tiszteletére Graf Zeppelin-nek elkeresztelt kormányozható léghajó, melynek hossza 236,6 m, térfogata 105000 m³ volt, így ő lett az addig épített legnagyobb ilyen monstrum. Az 1929-es esztendő újabb mérföldkő az első Föld körüli út sikeres teljesítése révén.

A zeppelin léghajót a 30-as években érte el végzete, a nemzetiszolcialisták hatalomra kerülése miatt. A nácikat ugyanis nem érdekelte Eckener szép ideája a népek békés kapcsolatairól, azzal is tisztában voltak, hogy a kormányozható léghajók már használhatatlanok hadicélokra. A zeppelinek végső bukását a Hindenburg névre keresztelt léghajó 1937. május 6-ai légi katasztrófája pecsételte meg. A Hindenburg, mialatt kikötött Lakehurstben egy óceánt átszelő út után, több ezer néző szeme láttára tüzet kapott és elhamvadt. A gépen tartózkodó 97 utasból 35 a léghajó fedélzetén lelete halálát. Ezzel a tragikus eseménnyel végleg leáldozott a zeppelinek fénykora.

Az a légijármű, melyet a Wright-fivérek találtak fel, hosszabb távon jóval sikeresebbé tudott válni. A következő alkalomról erről írunk majd.