"A világ egy könyv és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." Szent Ágoston

Hazánk mostanság egyfajta „medvesokkban” él, a sajtó hetek óta az országban kóborló „dörmögőktől” hangos. Svájc fővárosa viszont nem hétköznapi barátságot ápol a mackónéppel: a vadon élő állat a főváros és a kanton címerállata is egyben. A legenda szerint az 1191-ben a várost megalapító Berchtold V. von Zähringen herceg döntött úgy, hogy a helység annak az állatnak a nevét fogja viselni, amelyet vadászaton először elejtenek. Az ily módon a német Bär szó alapján elnevezett település egyik legfelkapottabb része a 2009-ben felújított, ún. Medveverem. A belváros szélén álló, 16. századi eredetű impozáns medve park világszerte egyedülálló, hiszen élő barna medvéket tartanak szabadon benne. A Svájc szívében található festői szépségű várost azonban nemcsak emiatt a kuriózum miatt érdemes felkeresni.

Tartja magát a tévhit, hogy az ősi függetlenségére méltán büszke Svájc fővárosa Zürich, mely az ország legnagyobb települése, egyben gazdasági központja is.1848-ban azonban (a Svájci Államszövetség demokratikus alkotmányát ekkor fogadták el) Bernt választották meg ún. „de facto” fővárosnak a parlamenti képviselők, részben központi fekvése miatt, részben pedig épp azért, hogy a már akkor is erős Zürich ne erősödjék még tovább a többi város rovására. S bár Bern inkább kelti egy békés, ódon vidéki kisváros hangulatát, lakóinak száma is alig nagyobb a mi Győrünknél, ennek ellenére sokak szerint Európa egyik legfestőibb, legszebb települése.

Bern legalább annyira „hamvaiból feltámadt főnix”, mint Varsó, 1405-ben ugyanis porig égett. Újjáépítését szinte azonnal megkezdték a gondos svájciak, házai a 16-17. századra már szinte kivétel nélkül homokkőből készültek, elsősorban ennek köszönhető, hogy Bern középkori arculatát ennyire eredeti formában sikerült megőrizni. Nem véletlen, hogy az Óváros az UNESCO Világörökségének részét képezi, immáron 1983 óta. A medve mellett Bern másik jelképe az egész fekvését, karakterét meghatározó Aare folyó, mely hurokszerűen öleli körbe a belvárost, és ahonnan a helybéliek és turisták előszeretettel beleugrálnak a békésen hömpölygő folyóba az alacsonyabb hidakról.

Bern óvárosának leghíresebb látnivalója az Óratorony (Zytglogge), amely 1191 és 1250 között a város nyugati kapujaként működött. Az 1405-ös tűzvész után újjáépítették és egy darabig prostituáltak női börtöneként funkcionált. Lenyűgöző asztronómiai óráját Caspar Brunner készítette el 1527-1530 között, aki az óránként megszólaló, és mi mást, mint medvefigurákat felvonultató órajátékot is kialakította. Tornyából Bern mesésen szép történelmi központjára lehet letekinteni. A középkori Óratorony arról is nevezetes, hogy az 1903 és 1905 között itt élő Albert Einstein sok időt töltött a tanulmányozásával, mielőtt kifejlesztette a relativitás-elméletet. Egykori otthona, korabeli bútoraival, írásos dokumentumaival ma múzeumként működik. A berniek körében különleges tiszteletnek örvendő tudós a város számos pontján elhelyezett padokon ülve is gyakran „feltűnik” életnagyságú szoborként, a vele fotózkodó turisták nagy örömére. Albert Einstein mellett a városhoz kötődő legnagyobb híresség Paul Klee, az európai modernek talán legerősebb hatású festője, kinek életművét Renzo Piano hullámokat idéző modern épületcsodájában állították ki.

A meseszerű hangulatot árasztó Óváros másik fő ékessége, egyben olyan építménye, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a főváros minden pontjára, a 15. századi, késő gótikus stílusú Münster katedrális, melynek 100 méter magas karcsú tornya büszkén magasodik a város fölé. Munkálatai 1421-ben kezdődtek és több generáción át folytatódtak, tornyát csak 1893-ban fejezték be. A székesegyház legdíszesebb eleme a nyugati főkapuzat 234 emberalakot felvonultató, és az utolsó ítéletet ábrázoló, festett szoborcsoportja. Alsó Harangjai Svájc legnagyobbjai, összesen 10 tonnát nyomnak. A katedrális egyben Svájc legnagyobb egyházi épülete.

Bern azonban egyéb, a város arculatát egyedivé varázsoló kuriózumokra is méltán lehet büszke. Óvárosi épületeinek aljában több mint 6 km hosszan futnak összefüggően az árkádsorok, melyek tulajdonképpen egy fedett sétányt képeznek tele üzletekkel, így Európa árkádsorokban leggazdagabb települése. A helyiek által találóan csak Lomboknak (Lauben) nevezett az árkádok alatt a vásárlás és a városban való nézelődés bármilyen évszakban kellemes élmény. Bern városképének ugyancsak elengedhetetlen részei a reneszánsz díszkutak. A dombra települt Bern életében nem elsősorban esztétikai funkciót töltöttek be e kutak, hanem a városlakókat szolgálták a mindennapi élethez, a háztartáshoz szükséges vízmennyiség biztosítása révén. A kutak egy részét a város történetének korai szakaszában ásták, de az utcaképhez is hozzájáruló, díszes külsejüket csak a 16. század közepén nyerték el. Főként Hans Gieng szobrászmester tevékenysége nyomán ekkor készültek el a díszes medencék, valamint a központi helyzetű oszlopok tetején álló allegorikus szoboralakok. A vezetékes víz 19. századi megjelenésével azonban a kutak többsége feleslegessé vált, így nagy részüket eltávolították. Napjainkban tizenhat köztéri díszkutat csodálhat meg a nézelődő.

Ha már a Medveveremmel kezdtük úti beszámolónkat, zárjuk is ott, pontosabban a közelében elterülő hatalmas Rózsakertben (Rosengarten), amelyet az első világháború előtt alakítottak ki egy korábbi temető helyén és jelenleg a helybéliek egyik legkedveltebb rekreációs bázisa is egyben. A több mint 220 különböző rózsafajtával ékes Rózsakertből szabad kilátás nyílik a csodaszép berni óvárosra...