Ilyenkor decemberben felgyorsul az életünk. Egyszerre szeretnénk végezni minden fontos munkánkkal, ellátni hétköznapi feladatainkat, miközben arra is vágyunk, hogy belül elcsendesedjünk, és lélekben is felkészüljünk az ünnepre. Az ünnepekre való készülődés az ünnep fontos része. Persze időt kell szakítani a vásárlásra, az ajándékok kitalálására, a főzésre és takarításra, de ez mind arról szól, hogy kifejezzük, mennyire fontos számunkra az a nap, azok az emberek, akikért mindezt tesszük.

Az ünnepekben az a jó, hogy előre tudjuk mi fog történni, s közben mégsem. Hiszen az ünnepek arról szólnak, hogyan tudunk kiszakadni a hétköznapokból, s különlegessé tenni azokat napokat, melyek különleges üzeneteket hordoznak számunkra. Minden ünnepnek megvan a sajátos hangulata és a hozzá kapcsolódó hagyományok rendszere. Mondhatjuk úgy is, hogy vannak a ráhangolódó szertartások, és vannak közvetlenül az ünnephez kapcsolódó tradíciók. A szakrális ráhangolódás az adventtel kezdődik. Ilyenkor 4 héten keresztül egy-egy újabb gyertyát gyújtunk az adventi koszorún, amíg el nem jön Karácsony napja. A népszokások december 13-ával, Luca napjával kezdődnek. A nagy karácsonyi jóllakásra pedig böjttel készültek eleink, ami manapság is praktikus szokás lehet, ha betartjuk. 

A Karácsony Krisztus születésének, valamint a szeretet és a család ünnepe. Nálunk minden évben szinte percre pontosan ugyanaz történik, mégis minden évnek más és más hangulata van, más és más történésekre emlékszem. A legjobb, hogy ilyenkor összejön a család, mindannyian együtt vagyunk, és a 2 karácsonyi nap már csak a miénk.

Az ünnep fénypontja a hagyományos karácsonyi vacsora. A karácsonyi asztalra piros terítőt teszünk, mert a piros színnek varázsereje van. Ez a szeretet színe, ráadásul bőséget és egészséget hoz a következő évre. Ne felejtsük le az asztalról a fokhagymát, ami egészséget hoz, a diót, ami elűzi a rontást, a mézet, amitől édes lesz az életünk, a mákot, ami a bőségfelelős és az almát, ami az egység – szépség – szerelem szimbóluma. Aztán jöhet a halászlé és a mákos guba, a rántott hal és a beigli. És persze az ajándékkeresés a fa alatt.

Szakál László írja szakácskönyvében az ünnepi ételekről: „ A jó étel készítésének ugyanaz a titka, mint a jó életnek: nem elég hozzá a recept, hanem jó szív is kell hozzá. Mindig mindent úgy kell csinálni, mintha először csinálná az ember – és mint utoljára.”

Kívánunk jó készülődést, meghitt Karácsonyt és jó szívvel készült ételeket – szeretettel teli élményeket!